rengeteget hallottam a boldogság szigetéről mej ottvan a magány tengerén.
kerestem és kutattam de akárhogy is akartam nem találtam meg én.
elfogott a félelem, hogy már sohasem találom meg talán.
ez a szörnyű álom kerget és attól félek fel sem ébredek talán.

ülök-ülök, és ha rajtam múlik fel sem állok.
ha arra gondolok ki hogy gondol rám lehet hogy hányok.
egyedül ülök egy tutajban a magány tengerén.
egyedül keresem a boldogságot azt, akit szerethetek én.

azon gondolkodom mi az mit érdemlek.
mi az amit önszántamból megengethetek.
mit tehetek és kihez ragaszkodhatok?!
mikor nevethetek és vajon mikor sírhatok?!

megtalált a szerelem de megengethetem?
megtehetem-e, hogy magamhoz engedem?
nem engedem el mert kurvára kell nekem.
de kellek-e neki, vagy csak ő kell én nekem?!

itt sodródom az átkozottak tengerén.
ülök és hányok hisz mit tehetnék én...
sodródom távol a szigettől mejre annyira vágytam már...
messze vagyok és egyre messzebb kerülök; ez a sorsom talán.