nem érzem a meleget, ami felmelegíthetne.
nem érzem a szeretetet, ami átölelhetne.
kínt érzek, és haragot szinte mindenki iránt.
mocskosul fáj a szívem ha az egyetlenem megbánt.

elutazik s nem látom őt egy fél életen át,
hihetetlenül nem érzek mást, csakis a megányt.
szeretet és magány,e kettő felőröl,
szeretem az édesem, szerelmem meggyötör.

nem láthatom másutt csakis a szívemben,
szívem legmélyén, ott lent a veremben.
széttört szívem szilánkosra hisz nics most velem,
nincs most és nem is lessz velem az egyetlenem.

várok rá ha kell egész életemben,
megéri, s megérdemli hisz csak ő kell nekem.
ha vele vagyok, othon vagyok, egész ember vagyok;
nélküle üres a lelkem, szomorú, magányos ember vagyok.