Álmodni s csak álmodni egy életen át,

Ahol én vagyok csak s senki más.

Négy fal közt élni távol mindenkitől,

Halálra várva, nem búcsúzni senkitől.

Megfáradt pókot nézve, ahogy a falon mászik

Épp úgy, ahogy egy lélek tovább fázik.

Keresve az élet értelmét a létben,

Mindenkitől elszakítva reményben.

Az élet kegyetlen, s nincs már remény

Csak a kiszabadulás az egyetlen esély.

Akár a madár tovaszáll a lét is

De minden más marad, akár a tévhit.